egy kisváros élete

Van egy kicsi, szűk, meredek egyirányú utca Biatorbágyon. A neve: Kis köz.

Ezen a kis utcán igyekszik sok gyerek reggelente az iskolába, egyedül, barátaival vagy egy szülője kíséretében. Némely szülő pedig autóval próbál felkapaszkodni a hideg időben sikamlós emelkedőn, jobbról-balról szlalomozva a táskás emberkék közt, mert ők nem ám egyik oldalon mennek, itt is, ott is.

A minap egy vehemens apuka az út közepén haladva, az autókat nem elengedve próbálta biztonságban tudni gyermekét, miközben a sor egyre csak nőtt mögötte. Arcáról lerítt a felháborodás: miért száguldoznak itt ezen a szűk utcán az autósok, veszélyeztetve a gyalogosok életét.

Valamiért az jut eszembe róla, ha autóba ül, ő az a sofőrtípus lehet, aki a szabályok megszegével zebra nélküli úttesten keresztül haladó gyalogos felé fékezés nélkül, tülkölve, fogai közt sziszegve közelít.

Márpedig itt is ez történik, gyalogosok az úttest közepén. Mivel nincs járda. Mindenki más egyébként tudja a kreszben általános szabályt: jobbra tarts. Vagyis ha jön az autó, az út szélére húzódva folytatatom utam, hogy a gyorsabb mehessen.

Természetesen érhető a felháborodás, hiszen egy keskeny utcácskán kell megosztoznia autósnak és gyalogosnak, és hát mégiscsak a gyalogos a gyengébb, védtelenebb.

De miért járnak arra az autósok, miért nem mennek körbe, a vasútállomás felé? Biztonságosabb lenne mindenkinek. Tényleg! Miért nem mennek arra - ott végig van járda - a gyalogosok? Na pont emiatt nem mennek arra az autósok sem...

Szerintem erre egyetlen jó megoldás van. Az út bal oldalán egy fél méteres szakaszt le kell választani a gyalogosok számára, felfesteni egy sárga vonalat, kerékpárúthoz hasonlóan.

Ezzel biztosítva, hogy a gyalogos az út bal oldalán haladjon, a sofőr által könnyen kikerülhetően, biztonságosabban.

Az pedig már a következő történet, hogy az iskola környékén a parkolás szintén katasztrófa, gyerekek rohangálnak az araszoló autók között, mivel az iskolát körbevevő utcákon nincs járda, ami nagyon jó lenne, ha lenne.

Lui Kang

Nem csak zászlóerdő díszítette kisvárosunkat a forradalom ünnepnapján. Idén a megszokott képhez különleges látvány társult: csurig tömött fekete kukák sorakoztak több utcában - így például a Szabadság úton - a házak előtt. Az ünnepi kukakiállítás oka az volt, hogy a szolgáltató Saubermacher Kft. elfelejtette tájékoztatni a jónépet a heti szállítás időpontjáról. Se egy papiros, se egy értesítés a honlapon, amiből legalább azt ki lehetett volna bogozni, hogy érdemes-e a szemetet még az utcán hagyni. Azok jártak jól, akik három napig kitartottak: szombaton előkerült a semmiből egy hulladékszállító. A kocsi szinte az utolsó pillanatban futott végig. A szolgáltató és az önkormányzat ez alkalommal megúszta a négy napos munkaszünet után garantáltan kitörő össznépi botrányt, azt a közismert jelenséget, amikor sokan felemelik a hangjukat és a telefont.

Ez a malőr akár a felejthető epizódok közé is tartozhatna, ha nem bosszantaná az emberfiát sok minden más is az idéntől forradalmian átalakuló biatorbágyi szemétszállítás körül. Ott van például a zöldhulladék gyűjtése, ami egy kertvárosban valószínűleg a teljesen felesleges és szükségtelen dolgok közé tartozik. Legalábbis így vélekedhet a kérdésről a Saubermacher Kft., és a szolgáltatási szerződést megkötő önkormányzat, ezért született az a nagyívű ötlet, hogy idén ősszel csak október 29. és november 6. között viszik el ingyen a házak elől a bezsákolt leveleket. Az odáig rendben volna, hogy szoktassuk a polgárokat komposztálásra, meg miegyéb, de hát az a fránya diófalevél nem használható fel erre a célra. Marad a kuka, vagy az égetés. Ez utóbbi módszert szóba sem szabadna hoznom, hiszen helyi jogszabályba ütköző cselekedetről van szó, amit szigorúan tilt a több mint egy évtizede érvényben lévő helyi környezetvédelmi rendelet. Mégis, idén térdig járunk a jellegzetesen kesernyés illatú füstben, szépen lángolnak a tüzek az árkokban. Az embert már-már a nosztalgia is elragadja, hiszen gyermekkorunkban volt ilyen torokkaparó és fojtogató az ősz.

Biztos benne van a pakliban az is, hogy némelyeknek nincs kedvük zsákolni, és várni a levélszállítókra. De a fő ok mégis az, hogy a szolgáltató ez alkalommal sem alacsonyodik le oda, hogy tájékoztassa a zöldfuvarok időpontjáról a polgárokat. Csak azok juthatnak hozzá a bennfentes információkhoz, akik internettel rendelkeznek (www.biatorbagy.hu), vagy érdeklődnek a városházán, ahol egyébként az ügyfélszolgálaton készségesen és udvariasan adják meg a választ. Ugyanakkor azt nem lehet normális szolgáltatásnak nevezni, ahol csak utánajárással szerezhetők meg az alapvető információk. Az eredmény az égetés és a füst, és az, hogy mióta a Saubermacher kezébe került a szállítás, érezhetően romlott Biatorbágy környezeti állapota.

Arról az apróságról pedig már ne is beszéljünk, hogy november 6. után a levelek ötven százaléka még biztosan a fákon lesz, és a most még zöldelő kései diófajták is csak ezután látnak hozzá a kopaszodáshoz. Láttam már olyan kerttulajdonost is, aki kétségbeesetten rázogatta a fáit, hogy ezzel is meggyorsítsa a levelek hullását a következő hónap első hetéig. Hiába, a fák már csak ilyenek: nem hajlandók alkalmazkodni a Saubermacherhez, és megvárják az első kemény éjszakai fagyot, hogy télire átöltözhessenek.

S mindez még semmi, most jön a történet pikantériája. Talán sokan még emlékeznek arra, hogy a kilencvenes évek elején a budaörsi önkormányzat hulladékszállító vállalkozása szolgáltatott nálunk, botrányt botrányra halmozva. Most érdemes megtekinteni a BTG Kft. honlapját: rendszeres zöldjáratot működtetnek tavasszal és ősszel. Húsz zsákot ingyen adnak. S csak egyet kérnek: legalább húsz centisre vágják össze a népek az ágakat.

Nem kéne visszaforgatni az idő kerekét?